-Francesca! Gyere, mutatnom kell valamit.- ekkor megragadta a karom, és elhúzott. Egészen a közeli bárig vitt, majd leültünk egy helyre. Ekkor a színpadon felbukkantak a srácok: Naty, Lara, Ludmi, Leon, Diego, Federico, Broduey, Leon, és Maxi. Belekezdtek egy nagyon ismerős dallamba.
Quero ser tu mar
Cuando tengas problemas
Y así poder lavar, tus penas
Tus letras ser, dar vide a tu cancion
Juntos rimar cada día, ahí estaré.
Llámame y ya te acudiré
Por ti siempre ahí estaré
(Oh girl, oh boy)
Tan aseguro como que manana saldará el sol
Ahí estaré.
Igen, a Llámame volt. A végén én is csatlakoztam.
-Boldog szülinapot Fran!- kaptam egy csoportos ölelést.
-Köszi srácok!
-Indulhat a buli?- nézett rám Lara.
-Milyen buli?- kérdeztem, mire bekapcsoltak egy zenét. A fények elsötétültek, és mindenki táncolt.
......
Már vagy fél órája ment a buli, mikor kikapcsolt az összes fény, világos lett és elhallgatott a zene. A világosban rájöttünk ki volt a tettes.
-Ó, hogy engem már meg sem hívnak?- nézett ránk Violetta.
-Pontosan! Ezért el sem kellett volna jönnöd! Egyáltalán honnan tudod te ezt?- értetlenkedtem.
-Én is a suliba járok, nemdebár? Lehet, hogy hallottam egyet s mást.- nézett gonoszan.
-Mit képzelsz te?- rohant volna Cami, de Broduey lefogta. Ekkor visszajöttek a színes fények, és a zene. Mindenki újra táncolni kezdett. Hirtelen nem is tudom mi okozta, lehet a nagy zajtól, vagy Violetta puszta jelenlététől, de megfájdult a fejem. Leültem egy asztalhoz, majd homlokom a kezemnek döntve majszolni kezdtem egy csokiskekszet. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki leül mellém. Felnéztem. Diego volt az.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Igen, csak egy kicsit megfájdult a fejem..
-Gyere kimegyünk egy kicsit.- majd a karomnál fogva magával húzott. Kint már sötét volt. Jó volt érezni a csöndet és a friss levegőt. Diego leült a legközelebbi padra. Leültem mellé.
Folytatjuk...
