1.rész- 1.nap és az új fiú

Sziasztok! Francesca Cauvigila vagyok, ma lesz az első napom a Studio21-ben. Nem ez az első évem, de ettől még nagyon várom. Reggel felkeltem, lementem enni egy kis gabonapelyhet.
-Jó reggelt!- köszöntöttem anyát és apát.
-Jó reggelt kicsim!- mosolygott anya, majd elém tett egy tál gabonapelyhet és egy üveg tejet.
-Na én megyek sziasztok!- intett apa, majd kilépett az ajtón.
-Na és várod már az első napod?- kérdezte anya.
-Igen!- motyogtam teli szájjal. Anyu csak mosolygott és mosogatott tovább. Miután készen lettem felmentem öltözni. A rózsaszín ujjatlan felsőmet és egy fekete nadrágot vettem fel. Nyakamba a kedvenc fekete, arany medálos nyakláncom tettem bele. A fejem búbjára csúsztattam a napszemüvegem, ugyanis még sütött a nap. A hátamra kaptam a piros-sárga foltos táskám és elindultam.

 Az úton senkivel nem találkoztam. De a stúdióban viszont már messziről láttam Larát a legjobb barátnőmet. Ő a legjobb fej a világon. Idén ő is felvételizik, és minden reményem, hogy felveszik. Nem csak Larát, hanem Violettát is láttam. Ő az ősellenségem. Minden fiú kell neki...Tomás, León..ekkor eszembe jutott, hogy Tomás nincs is itt. Ekkor örültem is, meg nem is. Örültem, mert sok fájdalmat okozott nekem, és végre nincs többé, de nem örültem, mert ő volt az első szerelmem. Lari mellett ott állt még Ludmila. Vele is nagyon jól összebarátkoztam a nyáron, de Vilu még csak fel sem hívott. Camila is ott volt, aki már a kezdetektől fogva nagyon jó barátnőm. Natalia is ott volt, Ludmi legjobb barátnője. Láttam még Maximilanot, Leonardot, Federicot, és egy fiút, akinek nem tudtam a nevét...

Egyet meg kell hagyni: nagyon helyes. Ekkor belépett Gregorio, a Studio21 igazgatója.
-Jó reggelt! Új év, új munkák. De mielőtt még nekisietnénk, kezdődjön a felvételi!- ekkor a felvételiző diákok (köztük Lara is) elindultak a nagyterem felé. Én az ajtóhoz mentem, hogy megnézzem Larit, és, hogy megtudjam ki az a titokzatos fiú...Több ember között egyszer csak Lara következett. Az Alcancemos Las Estrellast énekelte. Azt láttam a tanárokon, hogy tetszik nekik. Most jött a tánc rész. A Dernéries Minutes című dalra táncolt. A zenei résznél pedig gitáron játszotta az On Beat-et. Azt láttam a tanárokon, hogy tetszik nekik. Egyszer csak Ludmi toppant mögém.
-Szia Francesca! Mit csinálsz?- nézett rám.
-Larit nézem.- mutattam a legjobb barátom felé.
-Áh! Nézem én is!- lelkesedett, majd mellém állt. Ekkor következett az a fiú.
-Hogy hívnak?- vonta fel a szemöldökét Gregorio.
-Diego Hernández.- szóval ez a neve. Megtudtam még, hogy 17 éves, és hogy spanyol. És nagyon jól énekel. A Yo Soy Así-t énekelte. Kíválóan táncolta a Llámamet, nagyon jól gitározta a Podemost.

Mikor végzett kijött.
-Hello. Láttam, hogy nézted a felvételim. Diego vagyok. Mi fogott meg bennem annyira, hogy néztél engem?- kérdezte. Wáo!
-Hello. Fran vagyok. Nem láttalak még itt, és kíváncsi voltam, hogy ki vagy.
-Hmm..nem szeretnél velem egy turmixot meginni, Fran?- kérdezte.
-De, szívesen.- bólintottam. Ezután Die intett, majd elment. Rögtön Cami viharzott oda hozzám és kérdezősködni kezdett. Közöltem vele, hogy én Dieguitot barátként szeretném megismerni. Délután a bárban találkoztunk...Az egyik asztalnál mosolygott. Én is mosolyogtam rá egyet.

-Hello Mozarella!- Mozarella? Milyen név ez??
-Szia Diegy!- mosolyogtam gúnyosan.
-Kérsz egy turmixot?- vigyorgott továbbra is.
-Igen! Epreset kérek!- nevettem. Diego megrendelte, majd beszélgetni kezdtünk.
-Éés..kik a barátaid a Studiobol? Violet, például?
-Neem, a kis Princessel nem vagyunk jóban, ugyanis elvette az első szerelmem.
-Ó, értem. akkor ki?
-Lara, Lulu, Cam és Naty.
-Értem. Nekem a fiúk közül mindenki szimpi.
-Azok is- mosolyogtam.

Folytatjuk...